Napi szösszenet

A Jóska nagyon sváb volt…Ha sietett vagy kapkodott nem nagyon jutottak az eszébe a magyar szavak. Egyszer a hentesnél csibealkatrészt kért, meg malacgyerekarcot…

A Kispöcökből főnök lett…Csapatvezető…Naggggyon nagy ember… Öccse a Nagypöcök néha bebaszott mint az ökör és ilyenkor nem nagyon fűlött a foga a melóhoz…
- Bratyó, aggyál valami könnyűt máma…
- A bányában nincsen bratyó!!!
- Nincsen? Akkor a kurva anyádat!

Még a komenizmusba vót ez...
Osztálytársam /kis stréber hülyének gondoltam négy évig.../, az osztályból egyedül jelentkezett valami főiskolára / mi többiek nem vótunk eléggé okosak.../, szóval akkoriban még köllött önéletrajz is...
Kínjában ezt írta:
18 éves vagyok...
Egyszer két hétig nem volt székletem,
ennyi az életem...
Nem vették fel...

Voltak érdekes figurák… Kaptak ámerikából egy csomagot, benne egy bádogdobozzal amin egy csomó angol duma között szerepelt a „vegetáble” szó is. No kinyitották és szorgalmasan szórták a szombati-vasárnapi húslevesbe az ámerikai levesport…
Már ment egy ideje a dolog, mikor jókora késéssel megérkezett a hivatalos levél a nagymama haláláról és hogy a hamvakat elpostázták a rokonok címére… Megették a nagymamát…
És a marha még el is mesélte a bányában…

-Édesjóskám mélabúsnak tűnsz máma…Mi van? Nem adott az asszony?
-Á…Haggyad má…Nem adott. Hogy adott vóna?
-Összekaptatok talán?
-Folyton marakszik mostanába…
-Mér nem vágod szájba?
-Hát ez az…Most csináltattuk meg a fogát…Van vagy hetvenezer abba a nagy pofájába, még eltöröm, oszt ki van dobva a pénz…
-Csórikám, akkor értelek…Na gyere dógozzunk…

Mit láttam máma?
Ilyen a világon nincsen. Békésen ballagok a Vörösmatyi /mer a Vörösmartynak nincsen értelme, mondta volt Cinci nevű alkoholista ösmerősöm.../, uccában és a következő jelenet ötlött kissé párás szemembe:
Pomogács bácsi /ércsed ezalatt a büntető embert az autó mellett/, éppen tőtöget, meg fényképez egy autót. Gyön a gazdi lélekszakadva, a cédulával a kezébe és bőszen dugdossa a Pomogács orra alá. A Pomogács rázza a fejét horizontálisan, mondván, hogy már le van fényképezve a jármű, meg egyébként is... A Gazdi meg mongya, hogy rossz automata, meg messze a másik...De a Pomi, csak köti az ebet az ő karójához...Erre az ember mongya, várjál csak egy picikét, hátra ballag, csomagtartó ki, és mintegy nyolvanhárom centiméter hosszúságú, nyolc centiméter szélességű, piros fehér csíkos léccel, úgy vágta hátba a Pomogácsot, hogy csak úgy csattant. Az a megdöbbenéstől hápogott, az ember nyugodtan beült a kocsiba és el...
Nem birtam megállni, de beszóltam a Pominak, lévén az egyetlen szemtanú, köszönhetően a kányikulának:
- Apóca! Én nem láttam semmit...-és röhögve el.
Nincs kocsim, de kurvára éreztem a lécet a kezemben... 
Minden csomagtartóba lécet gyerekek!!!

Frissen jött a Papneveldéből, kiskáplán lett az Apátúr mellett és elkezdett a fiatalokkal foglalkozni. Az Apátúr már öregecske volt, már inkább csak a tarokk, meg a borocska érdekelte, a srác meg eléggé jól tolta az evangot. Rövid idő múlva a vasárnap délelőtti misék eléggé teltházasak lettek mikor a Kiskáplán szórta az igét. Ez azért a 70’-es évek elején eléggé problémás volt egy kisvárosban, főleg ha azt a tényt is figyelembe vesszük, hogy a fél gimnázium ott volt ezeken a miséken és hittanra járt a sráchoz. Meg is indult egy folyamat, aminek az lett a vége, hogy a srácot eldeportálták egy Debrecen melletti kis református faluba plébánosnak, ahol néhány hónap múlva gondolkozni kellett azon, hogy a tenyérnyi kis katolikus templomba hogyan préselődjön be a református falu…
No lényeg a lényeg, valami világbajnokság /nyilván foci/, talán az argentin…Gyülekszik a nép a templom hátsó ajtaja körül a sekrestyénél. Nyolc-tíz kis varjúszerű öregasszony, akik ki nem hagynának egy napot se mise nélkül, mivel azért eléggé kevesen vannak, a sekrestyében tartják az eseményt. Topognak, motyognak, sutyorognak, mikor sebbel, lobbal átszalad a plébániáról a srác… Nyitja a nagykulccsal az ajtót, az öreglányok csoszognak befele, a csávó meg hajtja befelé őket tapsolva…
-Gyerünk lányok, csapjuk össze a vecsernyét, mert kezdődik a meccs…
Össze is csapták annak rendje és módja szerint…

Eccer óriási tömeg a BOLT előtt /kb. 20 ember/. Gecida /becs' szóra így hívták, hogy miért azt nem tudja senki.../ ordít a leghangosabban...
- Mán megen csirkelábat hozott ez a pusztulat ótó!!! Mik vagyunk mi, parasztok, hogy csirkelábat együnk? Egyík a csirkelábat a parasztok, a fene a belüket, minknekünk cigányoknak aggyanak rendes húst!!!
Igaz e szépgyerekem? /ezt mán nekem mondta.../ Hívjál mán meg drága egy valamire, erre a nagy ilyeccségre, eszem azt a gyönyörű májadat...
Meghívtam...Már a májam miatt is...
Ennek a Gecidának nem volt embere, mind otthagyta a kiállhatatlan pofája miatt, meg hát olyan rettenetesen ronda volt szegény, hogy vele ilyesztgették a gyerekeket a faluban és mégis volt neki vagy nyolc gyereke... Biztosan a gólya hozta őket, mert nem tudok elképzelni olyan szexuális nyomorúságot ami férfiembert erre a nőre fanyalított volna... Bár esténként a kocsmában mindíg volt aki fizetett neki...Nagy rejtély...De ez már régen vót...

Barabás egészen beteg volt mikor hozzánk került...Mindenféle kukacok tenyésztek a patájában, bicegett, sovány és kicsike, szóval elhoztuk ingyért...Talán a juhász bácsi is azt gondolta, hogy inkább nálunk dögöljön meg, nem neki kell majd a kis döggel bíbelődnie...Kenegettük, ápoltuk, cumiztattuk...A kis állat teljesen kézhezszokott...Állandóan az emberek között kavart, lassan összeszedte magát és elpofátlanodott...Símán bejött a konyhába és csak akkor ment ki, ha kapott valamit. Kis só a tenyérbe, érzéki nyalakodás, kicsi böfi és már ment is a dolgára...Fél óra múlva újra jelentkezett...Most kicsi kristálycukor, nyilinyali, pucolás... Már megint jön...Most egyszerre só és cukor... Nyilinyali...És percekig áll a szerencsétlen, próbálja feldolgozni az információt azzal a két darab agysejtjével...Imádtam...
Barabás nagy és kellemetlen kos lett, le kellett vágni, mert egy idő után az agyára ment a férfiasság...
Semmi tanulság, csak úgy az eszembe jutott...

Hogy ez hogy jött éppen most? 
N.B. kis falu Nógrádban, cigányok és bányászok lakják vegyest, talán több ma már a cigány mint a bányász, de a nyocvanasban fordítva vala ez... Karácsony, szenteste, mindenki a kicsiny fatornyosba zsúfolódva éjféli misén topog...Isszonyú hideg, a mise végéig látszik a lehellet, pedig vagyunk vagy ötszázan a pici kápolnában... Megy a dolog a maga rendje és módja szerint, felállunk, leülünk, énekelünk, stb.
Elérkezik a szentbeszéd ideje...
A maconkai pap tartja a misét / rá a Sári, feleségem nagyanyja azt találta mondani, hogy az is kinyalhattya a picsámat, mer hazudós.../, igen jól mennek a dolgok, de a káplán úr észrevehetően kapatos. Semmi gáz amúgy, de mintha...
Szóval szentbeszéd...Mint tudjuk, valamely evangéliumi passzust magyaráz ilyenkor érthetővé a szónok a buta népnek, amely ebben az esteben így történt:
- Kedves híveim... Kedves hívek....Kedves szeretett barátaim az Úrban...Kedves... Azt akarom mondani Nektek, hogy van Isten... Van...Higgyétek el nekem van Isten...Én mondom, hogy van...Ámen.
Ezután még énekeltünk egy jó nagyot és hazamentünk a teljes bizonyossággal a szívünkben...Ha van, hát van...