Napi szösszenet

Frissen jött a Papneveldéből, kiskáplán lett az Apátúr mellett és elkezdett a fiatalokkal foglalkozni. Az Apátúr már öregecske volt, már inkább csak a tarokk, meg a borocska érdekelte, a srác meg eléggé jól tolta az evangot. Rövid idő múlva a vasárnap délelőtti misék eléggé teltházasak lettek mikor a Kiskáplán szórta az igét. Ez azért a 70’-es évek elején eléggé problémás volt egy kisvárosban, főleg ha azt a tényt is figyelembe vesszük, hogy a fél gimnázium ott volt ezeken a miséken és hittanra járt a sráchoz. Meg is indult egy folyamat, aminek az lett a vége, hogy a srácot eldeportálták egy Debrecen melletti kis református faluba plébánosnak, ahol néhány hónap múlva gondolkozni kellett azon, hogy a tenyérnyi kis katolikus templomba hogyan préselődjön be a református falu…
No lényeg a lényeg, valami világbajnokság /nyilván foci/, talán az argentin…Gyülekszik a nép a templom hátsó ajtaja körül a sekrestyénél. Nyolc-tíz kis varjúszerű öregasszony, akik ki nem hagynának egy napot se mise nélkül, mivel azért eléggé kevesen vannak, a sekrestyében tartják az eseményt. Topognak, motyognak, sutyorognak, mikor sebbel, lobbal átszalad a plébániáról a srác… Nyitja a nagykulccsal az ajtót, az öreglányok csoszognak befele, a csávó meg hajtja befelé őket tapsolva…
-Gyerünk lányok, csapjuk össze a vecsernyét, mert kezdődik a meccs…
Össze is csapták annak rendje és módja szerint…