Napi szösszenet

A patkány a bányász legjobb barátja...Ezek a kis gusztustalan dögök hemzsegtek odalenn. Kicsik, nagyok, öriási /macskányi/, kan szörnyetegek.Mindenbe belemásztak, ha egy percre lekapcsoltad a lámpádat, akkor azonnak érezni lehetett a jelenlétüket, még át is szaladtak rajtam...Rettenetesen undorodtam tőlük, de nem volt szabad bántani öket, mert hát a barátság az barátság...Mire is voltak ezek az állatkák jók? Kéremszépen, minden balhét előre jeleztek...Ha valami gáz /és itt szó szerint tessék érteni, mivel én gázkitörésveszélyes bányában dolgoztam, vagy tíz évet.../ volt, akkor kis barátaink nyugtalankodni kezdtek és egyszerűen eltűntek, elpucoltak...Ha nem volt patesz valamelyik bányatérségben akkor ott várható volt valami balhé...Szóval így voltunk ezekkel...A maradék kajánkat elérhető helyre dobáltuk, hogy "nekik" is legyen harapnivalójuk. Néhány perc múlva, ha hagytuk őket tobzódni, akkor nyoma sem volt a maradéknak...
Palacsinta haverom gépkezelő volt. Ez egy nagyon unalmas és magányos beosztás, órákig nem köp feléd senki. palacsintának ez tökre megfelelt, mert jókat tudott aludni abban a porban és zajban...
Etetett egy pateszt...Mindíg a műszak közepén állt neki kajálni, a kis dög meg rögtön bújt elő és kéregetett. Palacsinta olyan ügyesen idomította ezt a kis férget, hogy a végén, már szinte a kezéből evett. Hónap vége felé, ahogy a pénz fogyott úgy romlott a kaja minősége is Palacsintáéknál és fizetés előtt egy két nappal olyan is volt, hogy nem tudott kaját hozni...A patesz olyan iszonyú cirkuszt csinált, hogy szegény gyerek inkább átjött a mi munkahelyünkre kéregetni egy kis maradékot, hogy a patkány végre abbahagyja a parádét...
Ezt nem lehetett kihagyni, átcsődültönk megnézni az állatkát...Pofátlanul, mit sem zavartatva magát ülve kajált a dögje...Bele a pofánkba...Még azt a piros szemét is villogtatta, hogy elriasszon bennünket, a kis genya...

Voltak ugye a jó családok...Ezek az akkori cucilista viszonyok között gazdagnak minősültek, vagy "olyan" beosztásban dolgoztak, és egy kicsit többet engedhettek meg maguknak... Nem voltak ezek nagy hetedhét országra szóló hejehuják, de azér mindenki tudott róluk kicsiny városunkban.
Aztán voltak a még jobb családok... A felső tíz, vagy talán még kevesebb...Nos ők nem voltak benne semmilyen kilengésben, nagyon dolgoztak, csendben voltak, de a magas kerítések mögött folyó életről szintén mindenki beszélt...
Történt egyszer, hogy a városi fő nőgyógyász és a felesége elhatározták, kimennek egy kicsit a szebb világba és élnek egy keveset, amúgy isten igazából. Belevágtak a projekbe. Felvettek egy nénit pásztorolni a macskát és a gyereket...A macsesz egy hatalmas, akkoriban ritkának számító perzsa állat volt, a gyerek pedig, egy igazi elkényeztetett szülők erősen ütődött fia...
Nem volt hülye, no nem, csak ütődött. A kortársai elől elzárt, szemüveges kis balfasz, aki állandóan spekulál valami baromságon, a legjobb cuccokban feszít és mindenki megveri, már ha kiengedik az utcára egyedül.../ Autóval hordták iskolába a szerencsétlent 68'-ban, öt percre az iskolától.../
Na lényeg a lényeg, a néni meg a macska, meg a gyerek hármas elkezdett működni...
A kissrác a macsesszal szórakozik, a néni a konyhában, vagy a piacon, szóval, nincs éppen a képben... A macsesz dorombol, mint a fene. A kissrác elkezd spekulálni, vajjon mi adja ezeket a hangokat? És elhatározásra jutott...Be a macsesszal a papa rendelőjébe, inhalációs narkózist a cicának /ja előtte bemosakodott, pont úgy ahogy a papától látta.../ és a vizsgálóasztalon élveboncolta a cicát, keresvén a dorombolóját... Szépen haladt a dologgal, a macska már nem élt, mikor a néni megtalálta őket...Jó nagy horror lehetett...
A szülők nemsokára hazajöttek, keresték a macseszt persze...A néni meg elmondta nekik mi történt...Meg utána az egész városnak... Hehehe...
Ja a kölökből valami menő fizikus lett a fene a kíváncsi természetét nekije...

Feltöltés alatt... Holnaptól megy ez a dolog, ha sikerül összebaszakodni a technikát