Napi szösszenet

A patkány a bányász legjobb barátja...Ezek a kis gusztustalan dögök hemzsegtek odalenn. Kicsik, nagyok, öriási /macskányi/, kan szörnyetegek.Mindenbe belemásztak, ha egy percre lekapcsoltad a lámpádat, akkor azonnak érezni lehetett a jelenlétüket, még át is szaladtak rajtam...Rettenetesen undorodtam tőlük, de nem volt szabad bántani öket, mert hát a barátság az barátság...Mire is voltak ezek az állatkák jók? Kéremszépen, minden balhét előre jeleztek...Ha valami gáz /és itt szó szerint tessék érteni, mivel én gázkitörésveszélyes bányában dolgoztam, vagy tíz évet.../ volt, akkor kis barátaink nyugtalankodni kezdtek és egyszerűen eltűntek, elpucoltak...Ha nem volt patesz valamelyik bányatérségben akkor ott várható volt valami balhé...Szóval így voltunk ezekkel...A maradék kajánkat elérhető helyre dobáltuk, hogy "nekik" is legyen harapnivalójuk. Néhány perc múlva, ha hagytuk őket tobzódni, akkor nyoma sem volt a maradéknak...
Palacsinta haverom gépkezelő volt. Ez egy nagyon unalmas és magányos beosztás, órákig nem köp feléd senki. palacsintának ez tökre megfelelt, mert jókat tudott aludni abban a porban és zajban...
Etetett egy pateszt...Mindíg a műszak közepén állt neki kajálni, a kis dög meg rögtön bújt elő és kéregetett. Palacsinta olyan ügyesen idomította ezt a kis férget, hogy a végén, már szinte a kezéből evett. Hónap vége felé, ahogy a pénz fogyott úgy romlott a kaja minősége is Palacsintáéknál és fizetés előtt egy két nappal olyan is volt, hogy nem tudott kaját hozni...A patesz olyan iszonyú cirkuszt csinált, hogy szegény gyerek inkább átjött a mi munkahelyünkre kéregetni egy kis maradékot, hogy a patkány végre abbahagyja a parádét...
Ezt nem lehetett kihagyni, átcsődültönk megnézni az állatkát...Pofátlanul, mit sem zavartatva magát ülve kajált a dögje...Bele a pofánkba...Még azt a piros szemét is villogtatta, hogy elriasszon bennünket, a kis genya...